Magyar Filmplakát Kiállítás és Verseny 2009


Közönségdíj:

Az év plakátja

Kenczler Márton

Grafikus

Kenzler Márton

 

A zsűri közleménye:

A Magyar Filmplakát 2009 című kiállítás szakmai zsűrije (Árendás József és Ducki Krisztof tervezőgrafikus művészek, a Magyar Plakáttársaság alelnökei, Futó Tamás tervezőgrafikus művész, a Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének elnöke, Lelkes László tervezőgrafikus művész, egyetemi docens, a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfukusok Társaságának elnöke és Szugyiczky István tervezőgrafikus művész) - teljes egyetértéssel - azt a döntést hozta, hogy idén nem állít fel sorrendet és emiatt díjat sem ítél oda egyetlen pályamunkának sem. A zsűri döntését azzal indokolja, hogy véleménye szerint a pályázaton sem szemléletében, sem alkotói stílusában, sem pedig a műfajt jellemző és elvárható képi eszközök megfelelő és egyéni használatában nem akadt kiemelkedő munka. A szakmai zsűri tagjai emiatt a rangsorolást sem tartották érdemesnek.

Szakmai véleményünk:

A kiállításon filmplakátoknak nevezett, marketingcélú nyomdatermékeket láthattunk.
Mondhatjuk, hogy első ránézésre valamennyi kiállított munka megfelel egy filmplakát elvárásainak: nyomdai eljárással sokszorosított, plakátként, kül- és beltéren kifüggeszthető reklámeszközök, tartalmazzák a címet, az alkotókat és a szereplők egy részét, a gyártót és forgalmazót, megjelenítik a főszereplőket és/vagy a film egy jelenetét, helyszínét, valamint a szponzorokat. Tehát e munkák létrehozói "leltár szerint" el tudnak számolni a megbízóikkal.
(A két kivételről - amelyek enyhén kiemelkedve az átlagból, felkeltve figyelmünket - azonban kiderült, hogy éppen azért nem tartalmazták a kötelező információkat, mert az alkotóik által készített nyomatok és nem megvalósult, sokszorosított plakátok.)
Bizonyára a megbízók elégedettek a teljesítményekkel, hiszen ha nem így lenne, ezek a plakátok nem valósulhattak volna meg.

Technikai szempontokat tekintve szinte valamennyi munkáról elmondható, hogy olyan operátori teljesítmény, amely mögött a különböző grafikai programokat ismerő, azokat professzionálisan és rutinosan használni képes személyek állnak. Néhány munkán még a tipográfiai felkészültség is érzékelhető. Mindezen feltételeknek a teljesülése azonban még nem képes egy produkciót egy igazi tervezőgrafikai alkotásnak nevezhető filmplakát szintjére emelni. Mint ahogy a fenti képességek birtoklása önmagában még nem tesz valakit tervezőgrafikus művésszé.

Természetesen nem vindikálhatjuk magunknak a jogot, hogy a kiállított plakátokat a filmipar üzleti szempontjai szerint is megítéljük. Mindazonáltal - ismerve a tényt, mely szerint Magyarországon 2008-ban 2 millióval kevesebben váltottak mozijegyet, mint egy évvel korábban - elgondolkodtató, hogy e munkák megrendelői jól felfogott üzleti érdekeiknek megfelelően miért nem látják be, hogy a filmplakátokkal kapcsolatos jelenlegi gyakorlatuk tarthatatlan. Mert a műfajt olyan méltatlanul lehangoló zsákutcába vitték, amelynek mindkét oldalát egyre szürkébb, egyre jellegtelenebb plakátok szegélyezik. A szürke jelző ez esetben a szellemtelenséget, közhelyességet, ötlettelenséget, bátortalanságot, mi több, a hasztalanságot jelenti.

A filmplakát olyan szuverén műfaj, amely sajátos kifejezőeszközeivel képes hozzájárulni egy adott film hatékony kommunikálásához. Ehhez azonban egyfelől olyan alkotókra van szükség, akik - az elvárható szakmai felkészültségen túl - kreativitásukkal képesek egy filmet a plakát nyelvére fordítani. (Ez természetesen egy kiemelkedő teljesítménynél sem jelenti azt, hogy a plakát alkotója elrugaszkodna a film lényegétől: csak más szemszögből nézve, de éppen a lényegét fogalmazza meg.) A másik oldalról pedig olyan emberekre lenne szükség, akik nemcsak a saját "tévedhetetlenségükben" hisznek, de belátják, hogy egy jó tervezőgrafikus művész olyan képességekkel és felkészültséggel bír, amellyel ők nem, s ebből következően - jó instrukciókkal - a maga módján képes egy film eredményes kommunikációjához hozzájárulni.

A rendezői koncepció megvalósulásához járul hozzá az operatőr, a színész és a látványtervező is - ki-ki a saját tehetségével és eszközeivel -, de a film rovására megy, ha személyiségük szolgalelkűen feloldódik.
A film (mozi) mozgó képek folyamata, de a plakát is csak látszólag statikus műfaj. Mert ha jó, akkor mozgásba hozza a szellemet, a vizuális fantáziát. De végtelenül statikussá és unalmassá válik, ha nem kap egyéb szerepet, mint a film egy vagy két kimerevített kockájának vagy a plakát céljára megfotózott képeknek erőltetett, jópofáskodó, netán szomorú kompozíciója, valamint a szükséges információk egyen recept szerint történő megjelenítése.
Napjainkban a magyar filmplakátoknak ez a szerep jut. Érthetetlen, hogy miért főz mindenki olyan receptből, amelyben a generálszószé a főszerep?

Budapest, 2009. január 31.
Árendás József tervezőgrafikus művész, a Magyar Plakáttársaság alelnöke
Ducki Krisztof tervezőgrafikus művészek, a Magyar Plakáttársaság alelnöke
Futó Tamás tervezőgrafikus művész, a Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének elnöke
Lelkes László tervezőgrafikus művész, egyetemi docens, a Magyar Tervezőgrafikusok Tipográfukusok Társaságának elnöke és Szugyiczky István tervezőgrafikus művész)