Wahorn András grafikusművész megnyitja a MAGYAR FILMPLAKÁT 2008 kiállítást

 

Hölgyeim és Uraim!

A kiállítás idei plakátján - melyet Pócs Péter a régi idők egyik legkiemelkedőbb plakátművésze készített - egy majdnem kiürült ’Bloody Mary-s’ poharat látunk, melyből a MAGYAR FILMPLAKÁT 2008 szívószála, már csak a pohár alján maradt vörös löttyből szipókázhat. Remélem nem jól értem a rendezők üzenetét, hogy milyen kár, hogy nem úgy van, mint régen, amikor a plakátkészítés még igazi igényes művészet volt, áttételes, tartalmas üzeneteket közvetített; egyenrangú volt a képzőművészettel: ízlésformáló, mozgósító ereje volt.

Az egy más korszak volt, amikor az elnyomás alól mindenki úgy üzent, ahogy tudott. És az embereknek fontosak voltak ezek az üzenetek. A természetes csatornák le voltak zárva, a média, a képzőművészet kontrollálva volt. Ma már a személyes üzenetek megjelenítésére számtalan út van. A plakáttól nem várok mást, minthogy elsősorban bevonzza a nézőt a moziba, vagy és – ez egy új funkció – eladja a DVD lemezeket. Itt álljunk meg egy szóra, mert lényleges változásról van szó. A filmplakát tehát nemcsak a pillanat művészete most már, nemcsak néhány hétig látható, hanem a DVD terjesztés folytán nagyon hosszú, beláthatatlan ideig lesz szem előtt, kell, hogy végezze feladatát. Vagyis, ha azt mondom, hogy a filmplakáttól nem várok mást, minthogy elsősorban a nézőt bevigye a moziba, ez nem kevesebb, hanem több a régi elvárásnál.

A plakátkészítés nem egy szuverén szellem kalandja csak, hanem összetett és bonyolult munka. Nagyon sok szempontnak kell, hogy megfeleljen, hogy teljesítse feladatát. A plakátnak a producer, a rendező, a filmben szereplő művészek és a forgalmazó érdekeit kell képviselnie, de elsősorban el kell érnie a fő célját, hogy minél több pénzt hozzon a filmnek.

Hollywood szimbóluma nem egy gyönyörű szobor vagy építészeti létesítmény, nem is egy természeti jelenség, hanem a HOLLYWOOD felirat. Nem művész tervezte, egy telekügynökség állította fel, hogy reklámozza a területet. Mára az egész világ ismeri, a filmgyártás szeretett vagy utált, fő meghatározó szimbólumává vált.

Köszönöm szépen, a kiállítást megnyitom.

A MEGNYITÓ KÉPEKBEN